Őszi csoda

Egy erdőben vagyok, ősz van. Arcomon érzem a szellő érintését. Testemet körbefonja, s akaratom ellenére is átölel. Fázom, ám de nem fáj. Ez csupán testemet támadja, bántja, de lelkem boldog, megnyugvással teli. A barna és sárga levelek ellepik a kemény, rideg, fekete földet. A levelek puha takaróként pihennek a fák gyökerére hullva, oltalmazó védelmet nyújt, mint egy gondoskodó anya. Önmagából táplálja, hogy újra részévé váljon, s életet leheljen a későbbi megújuláshoz. Minden egész! A természet ismételten megmutatta tökéletes körforgását, s egy pillanatra én is a részévé váltam. Sétálok tovább a puha avaron. Hálát adok az apró, ám de sokkal inkább fontos élményért, mely mellett sokan észrevétlenül elmennek, s nem vesznek tudomást arról, hogy mennyi csoda rejlik a világban.