Az emlékezés épp olyan fontos szerepet játszik az életünkben, mint a felejtés. A különböző információkat és élményeket nem tarthatjuk számon életünk minden percében. Emiatt hajlamosak vagyunk egyes múltbéli dolgokról megfeledkezni. Olyan emberekről, élményekről melyek régen fontosak voltak, ám jött egy új, egy izgalmasabb.
Csupán a mai nap abszolút! Civilizációnkban pusztán a jelenbeliség a fontos. Csak az létezik, ami most történik, s még éppen emlékszem a tegnap eseményeire. Fontosabb a jövő, mint a múlt. Megfeledkezünk egyes emberekről, celebekről, sztárokról, akik visszatérnek a feledés homályából. Ezt nevezzük come back-nek
A tudománytörténet arra enged következtetni bennünket, hogy az új felfedezésekhez elengedhetetlen a felejtés. A tudósnak el kell felejtenie a kutatás kezdetét, hogy szabaddá tegye elméjét, s egyúttal rátaláljon egy új megközelítésmódra. Ugyan az információ feledésbe merül, ám de az agyunk mélyén elraktározódik, s ezt a jövőben képesek vagyunk előhívni. A modern mitológiák pontosan ezt használják ki mégpedig úgy, hogy összegyúrják a különböző mítoszokat és ezzel egy újat hoznak létre. A felejtés kultúrája a homályos emlékezettel, azaz a déja vu élményével dolgozik.
Most pedig említsük meg pár szóban az agymosást. A legegyszerűbben így írhatnám le: az új szappanopera elfeledteti a tegnapit. Egykoron a naplóírás divatos dolognak számított, ám mára úgymond kiment a divatból. A felejtés kultúrája a nyomokat is eltűnteti. A naplóírás segít az emlékezésben, hiszen az emlékek feledésbe merülnek, ám írásaink örökre fennmaradnak. Vajon a felejtéssel elveszítjük a személyazonosságunkat? Nos azt kell mondanom, hogy ha nincs múlt, akkor bizony elveszítjük személyazonosságunkat, vagy is azt akik mi vagyunk. Titkon gyakran arra vágyunk, hogy megszabaduljunk a múlt rossz emlékeitől. Ilyen esetben igyekszünk a jövőre koncentrálni és a múltról nem tudomást venni. A múlt a személyazonosságunk és kultúránk része, ugyanakkor félelmeink forrása is. Amitől félünk, az elől általában menekülünk. Ilyenkor megpróbálunk úgy élni, hogy a múltat nem tekintjük valóságosnak, azaz múlt nélkül élünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése